| Az aluljr homlyban egy reg bcsika kuporgott a hideg kvn.Az emberek elmentek mellette.Nem nztek r,vagy ha mgis,furcsa semmitmond tekintetk szinte getett.Fjt neki ez a tekintet, nagyon.Ugyan mit tudjk k,mirt van itt.Csak egy koldust ltnak,pedig  tbb. egy ember.Egy ember,akinek ez a sorsa.Belenyugodott.A szve mgis tele volt fjdalommal.  Egy kisfi megllt eltte ragyog kipirult arccal:  -Te vagy a tlap?-krdezte,s szemben huncut fny csillogott.  Az sz regemberke megsimogatta szakllt,majd gy felelt:  -Igen,n vagyok.  S ltva a kisfi rmt,eltnt belle a fjdalom,  s minden rossz emlk,csak a j maradt.  Szvt melegsg jrta t,boldog volt.  Abban a percben taln a legboldogabb a vilgon.  Fradtan lecsukta szemt,amibl mg egy knnycsepp  utat trt magnak.  Utols knnycsepp.  Szp csendben elaludt.  S reggel mikor rtalltak,mr megfagyott."   |