Egy t�li d�lut�n, hozz�m �gy sz�lt�l: Hagyjuk abba k�rlek, meguntalak m�r!Meguntam m�r minden cs�kod, �lel�sed. S nem tudlak t�bbet szeretni T�ged! Hirtelen nem tudtam k�zl�sed felfogni, csak �lltam let�rve, magam el� n�zve. S Te �jrasz�lt�l: �rtsd meg k�rlek. Ekkor nevetni kezdem, pedig egy vil�gott�rt�l �ssze bennem. Majd egy k�nnycsepp gurult v�gig arcomon. Az�rt nevettem, l�sd nem f�j olyan nagyon. Majd elindultam, mert �gy �reztem, el kell mennem. S te�jra sz�lt�l: K�rlek v�rjmeg engem!Odaj�tt�l hozz�m �s megb�ntan sz�lt�l: K�rlek sz�pen ne haragudj r�m. Ne vessz�nk �ssze, kezdj�k megint �jra! Szeretlek!Mondtad, sz�nte s�gva. P�r percig hallgattunk m�g, �n elfordultam t�led. S menten mondtam:Nem kell szerelmed, ha m�r egyszer elakart�l v�lni. Nem akarok t�bbet az utadban �llni! Ennyit mondtam, s ezt is alig tudtam. M�g ma sem tudom, hogy azt is hogyan mondtam. Ekkor futni kezdem, �s szemem tele k�nnyel. S Te �jra sz�lt�l: K�rlek ne menj elt�lem!Hallottam k�r�sed, de m�r nem figyeltem, csak annyit mondtam: Felejts el engem! Mikor haza �rtem, p�rn�mba zuhantam. Csak az jutott eszembe, mennyire hazudtam. Hazudtam, mert azt mondtam, szerelemed nem kell m�r. Akkor tudtam meg, hogy szeretni nagyon f�j...