A tükörember

A tükörember a világot híven tükrözi,

Mely a gyűlöletet az erőszakkal ötvözi.

Járja a világot, melynek tükörképe a pokol,

S e tükörkép nem sok jót birtokol.

Megy, megy és adja amit kap,

Ő az, ki megmutatja ki vagy.

Ha egyszer veled találkozna,

Neked vajon mit adhatna?

Pofont ezret,

Na jó talán csak százat,

De kedves, jó szót

Legfeljebb csak párat.

Azt hiszed, hogy gonosz,

Pedig nála nincs igazabb,

Ismerd fel benne önmagad.

Ha szívedet tükrözné,

Tükörképe vajon mi lenne?

Egy véres húscsomó,

Mely csak azért lüktet,

Hogy gyűlöleted éljen?

Vagy egy érző szív,

Mely tele van érzésekkel,

És minden dobbanása

A szeretetet táplálja?

Ha lelkedet tükrözné,

Tükörképe vajon mi lenne?

Egy remegő lidércnyomás,

Mely tele van félelemmel?

Vagy bársonyos szivárvány,

Melynek minden színe (egy-egy) jóság:

Féltés, óvás, gondoskodás?

Ezt csak te tudhatod és a tükörember,

Akivel találkozni sok ember nem mer.

Félnek tőle, mert valós énjüket mutatja,

S hamis álarcukat a porba taszítja.

De megteheti, mert ő a tükörember.

Aki talán létezik, talán csak gond

De megteheti, mert ő a tükörember.

Aki talán létezik, talán csak gondolat,

De egy valami biztos: ha a valós,

Kristályszíve minden nap megszakad.