Nézd, ott megy az édesapád…

Együtt jártak ők, sok-sok éven át, egy fiú és egy lány egy szerelmes pár. Meleg

nyár és hideg tél, minden öröm kettőjüknek élt. Fogták egymás kezét, nevettek

sokat, suttogtak egymásnak sok-sok szerelmes szavat. Egy nap megszólal a lány:

-Gyermeket várok! Fiú lesz talán! Szemében boldogság könnye csillogott, de a fiú

megfordult, s gyorsan elfutott. Nem jössz vissza már soha, már nem talál a

visszavezető nyár. Elment némán és hidegen, ez volt az őszinte szerelem. S egy

nap felsír valahol egy kisbaba. A lánynak kékszemű fia született. Teltek a

napok, a hónapok, s nőtt a gyermek napról napra, s kimondta az első szót talán a

legszebbet: -Apa! Egy napon sétálni mentek. Ott lépegetett a kisfiú az anyja

mellett a kis szűk utcában, hol ezelőtt jártak. Felidéződtek a régi emlékek az

elmúlt boldog napok. S a lány felsóhajt: - Milyen kár, hogy egyedül vagyunk! A

sarkon ifjú pár jött. Szemben egy szőke fiú kék szemű, s egy barna lány.

Visszanéz a lány sűrű könnyein át, s így szól:
-LÁTOD KISFIAM, OTT MEGY AZ ÉDESAPÁD!