Ki igazán szeret!

Vidám hangulat közepében találkoztam vele, magas volt karcsú és sudár akár a

jegenye. S így szólt hozzám: - Jössz táncolni?

Alig tudtam kimondani, hogy igen. Az együttes egy lassú számba kezdett, s minket

a tömeg elsodort. A szeme égő tűzben parázslott és én éreztem, hogy az első

perctől kezdve beleszerettem. Az egész este úgy telt el mint egy álom.

Búcsúzásnál így szólt: - SZERETLEK!

Lassan egy fél év telt el az óta, milyen gyorsan eltelt, akár egy röpke álom.

Gyakran találkozunk, kapunk egymástól forró csókokat. Azt hiszem nagyon boldogok

voltunk. Szerettük egymást, míg a tragédia meg nem történt!

A szeme végtelenbe meredt, a szája boldog mosolyra rándult. A fiú ajkán egy

csöpp vér jelent meg. Gyengülő kezével megszorította kezem, s egy utolsó

mondatot mondott el nekem: - Gondolj magadban bármit én igazán, SZERETTELEK!

Győztesnek a halál bizonyult, mondva lelkét keserű önvétek, s lelkemet, mert

volt egy fiú, aki-e mondattal ajkán halt meg: „ÉN IGAZÁN

SZERETTELEK!”