Az aluljr homlyban egy reg bcsika kuporgott a hideg kvn.Az emberek
elmentek mellette.Nem nztek r,vagy ha mgis,furcsa semmitmond tekintetk
szinte getett.Fjt neki ez a tekintet, nagyon.Ugyan mit tudjk k,mirt van
itt.Csak egy koldust ltnak,pedig tbb. egy ember.Egy ember,akinek ez a
sorsa.Belenyugodott.A szve mgis tele volt fjdalommal.
Egy kisfi megllt eltte ragyog kipirult arccal:
-Te vagy a tlap?-krdezte,s szemben huncut fny csillogott.
Az sz regemberke megsimogatta szakllt,majd gy felelt:
-Igen,n vagyok.
S ltva a kisfi rmt,eltnt belle a fjdalom,
s minden rossz emlk,csak a j maradt.
Szvt melegsg jrta t,boldog volt.
Abban a percben taln a legboldogabb a vilgon.
Fradtan lecsukta szemt,amibl mg egy knnycsepp
utat trt magnak.
Utols knnycsepp.
Szp csendben elaludt.
S reggel mikor rtalltak,mr megfagyott."
|